Emberi gyarlóság

Te, ki egykoron hittél önmagadban

most sietsz az Úr templomába

elveszett hited megtalálni.

Bűnöktől remegő, csontig átfagyott

testednek menedéket lelni.

Te, ki egykoron megtagadtad Őt,

most szentül hiszed, fájdalmadra

gyógyír, csak az Isten kegyelme lehet,

s a távolból fényét , látni véled.

Te, ki egykoron Őt kerested,

s miután kegyelmét elnyerted,

ismét hittél önmagadban.

S szentül megfogadtad:

egyedül is bírod majd a terhet…

Megfeszítve 

A keresztfa alatt    

 roskad egy asszony.    

 Egy férfit feszítettek meg.  

A keresztfa alatt 

 roskad egy anya.   

 A fiát feszítették meg.  

A keresztfa alatt    

sír egy nő.   

 Egy embert feszítettek meg.    

 A keresztfa alatt 

 zokog egy keresztény.  

 Az Istent feszítették meg.  

 Szörnyű sírás ez,   

beleremeg az ég, és a föld. 

Keserű órák ezek.  

Asszonynak, anyának, nőnek,    

kereszténynek, hisz az Embert,   

 s az Istent a Golgotán ölték meg.

• Az oldalról

  2015-02-26 23:28:04

  Kedves Látogató!

  Az oldal jelenleg fejlesztés alatt áll. A versek feltöltése folyamatban van, türelmedet előre is köszönöm.

                                      Szeretettel üdvözöl: Iványi Mónika